Pillanatok

Egy szerető harmóniája I A lakásból kilépve még enyhén érezte a reggeli kávé ízét, bár a fürdőszobában hagyott fogkefe még nedves volt. A frissen felfújt parfüm férfias illattal töltötte be a liftet. Megbeszélésre ment, ez volt az aznapi hivatalos program. Már a lakásajtó zárjánál érezte, hogy meg-megremeg a keze, nem volt visszaút – bár nem is keresett. Kora nyári reggel volt, már akkor meleg volt mikor elindult, bár még csak 7 órához közeledett a mutató. Pár sarokkal odébb, egy tömegközeledési csomópontnál keresett egy szabad helyet és félretette a kocsit, míg várt. Kiszállt és nekitámaszkodott a sárvédőnek, a nyakkendőt levette és a hátsó ülésre dobta. A nő lassan keresve sétált a parkolótól nem messze a sétányon – látszott, hogy kutat – majd kis mosoly jelenet meg a szája szélén mikor a meglátta a férfit. Elindult felé majd lehajtotta a fejét és le- lesütötte a szemét, míg közeledett. Jól érezte magát a férfival, ha együtt voltak… Egy ölelés után beültek a kocsiba ...

…a lépcsőn lefelé ugyan átmozgatta, de még nem az igaziak ilyenkor reggel a lábai - agyalt magában - miközben a szinte teljesen üres sétálóutcán loholt keresztül a panelházak alatt. Késésben volt egy kicsit, de ez egy szerdai reggelen miért ne lenne így. Az ősz párás, hűvös levegőjét szinte harapni lehetett. Már éledezett a város, de még nem volt vészes a reggeli morajlás. A fátyolos reggeli homályban még itt-ott égtek a lámpák az ablakokban, de ezen csak úgy tovasiklott a tekintete. Bár volt, hogy elképzelte: a cigi csikkel a szájában, a darunak integető kőművest, aki próbálja helyre irányítani a házgyári elemet, de nem most. Egyelőre a mozgására koncentrált, próbált egyenletes lépéshosszot és ritmust tartani, ami reggeli nélkül, a kora reggeli párában igencsak nehézkes tudott lenni, míg fel nem veszi a szervezte a ritmust. A kulcscsomó minden lépésnél meg-megzörrent a nadrágja oldalzsebében, ahogy a macskakövön haladt tova. Elsuhant a kutyasétáltató nyugdíjas és a buszra igy...

Még pislákoltak az égen a hajnali csillagok, enyhén hűvös levegő járta át a szomszédban a kapu melegét élvező kutyát. A lehelet imitt - amott meglátszott a hajnal fényei közt. Az első buszok már javában cipelték a munkába igyekvőket, a hétvége párája kisöpörte a fejéből az éjszaka ábrándos, kavargó álmait. A cél adott, a gép készen, a pakk egyben, bakancs a lábon: gyerünk! Az első szakaszt egy utasoktól szinte mentes, remegő üvegű öreg kék buszon ugrotta át, el-elmélázva az élet nagy dolgain, vagy inkább a kicsiken… A sofőr unott arccal tekerte a malomkeréknyi kopottas kormányt, a váltó meg-megugrott a fokozatok közt, majd jajongva kérte, hogy legyen vége az emelkedőn. A pár utas párája eltakarta szép lassan a kilátást az ablakon, majd azt letörlő kézen futottak végig a cseppjei. Már a cél járt a fejében: felérni, fel a tetőre, hogy a nap reggeli vöröses korongját fentről csodálva köszönthesse az őszi reggelt. Utolsó megálló, utolsó utas, a kanyar végén sötét ösvény tűnik el...

I.                     … Szakad az eső, egész éjjel szakadt. Szinte már nem tudta feldolgozni, hogy esik, mert egész éjszaka kint volt, végképp feladta, csak a lassan kúszó másodperceket figyelte. Elege volt, az esőből, a hidegből, a sárból, a fegyverekből, a menetelésből, az őrültekből. Továbbment, a következő ellenőrző pontra, majd a következőre, de a percek, amik óráknak tűntek lassan teltek, a bakancs már átnedvesedett, nem tehetett már mást, csak várt. A megmaradt fenyőerdő részei közt meg-megült a pára, a hajnal első fényeinél figyelte, hogy száll egyre feljebb és feljebb … Sétált a posztok közt, meg-megállva, figyelve: zajra, neszre. Bármi amit hallhatott volna elveszett, az eső elfojtott minden neszt. Csak a pergő víz zaját hallotta a poncsó oldalán, ahogy kopogott majd a lépésektől meglendülve földre hullt. Furcsa az éjszakai erdő, még esőben is él, bár a sok nedvesség kiszívja...

… már melegedő idő, kora nyári friss szellő és egy futó zápor illata kavargott a nyüzsgő fővárosi utcán. A munkaidő végeztével kilépett a hivatal ajtaján, szinte abban a pillanatban, ahogy véget ért a munkaidő. Nem tervezett igazából semmit, csak annyit hogy vásárolni megy, bár igazából többre számított, mert úgy gondolta szinte bármi belefér a délutánba. Lassan sétált, de a lépteiben benne volt a kis vibrálás, mert tilosban fog járni tudta ő jól. A hivataltól egy sarokra egy parkolóban már várta a családi 5 ajtós… Az nő kicsit idegesen körül-körül nézve várta. Behuppant a jobb egybe és már indultak is, a fürkésző szemeket lehetőség szerint hátra hagyva. a lámpától ellépve a nő keze a váltóról a lábára tévedt és az ott pihenő kéz újaiba fonódott. Oldalra nézett, a nő arcán kaján kis mosollyal figyelte, fél szemét az úton tartva robogtak. Nagyon élvezték egymás társaságát, sok szempontból különböző felfogásuk és hozzáállásuk mégis érdekessé tette beszélgetéseiket. Jól tudták...