Nyári zápor

… már melegedő idő, kora nyári friss szellő és egy futó zápor illata kavargott a nyüzsgő fővárosi utcán. A munkaidő végeztével kilépett a hivatal ajtaján, szinte abban a pillanatban, ahogy véget ért a munkaidő. Nem tervezett igazából semmit, csak annyit hogy vásárolni megy, bár igazából többre számított, mert úgy gondolta szinte bármi belefér a délutánba.

Lassan sétált, de a lépteiben benne volt a kis vibrálás, mert tilosban fog járni tudta ő jól. A hivataltól egy sarokra egy parkolóban már várta a családi 5 ajtós… Az nő kicsit idegesen körül-körül nézve várta.

Behuppant a jobb egybe és már indultak is, a fürkésző szemeket lehetőség szerint hátra hagyva. a lámpától ellépve a nő keze a váltóról a lábára tévedt és az ott pihenő kéz újaiba fonódott. Oldalra nézett, a nő arcán kaján kis mosollyal figyelte, fél szemét az úton tartva robogtak.

Nagyon élvezték egymás társaságát, sok szempontból különböző felfogásuk és hozzáállásuk mégis érdekessé tette beszélgetéseiket. Jól tudták játszanak egymással, ami először csak játéknak, barátságnak indult vonzalommá nőtt. Mindketten párkapcsolatban éltek, így ez még inkább pikánssá tette kettőjük kapcsolatát.

A hivatalos program szerint egyikük segít a másiknak vásárolni, hátha meg lesz az a nehéz, nagy pakk, amit a nő szeretne. Így el is indultak a kiszemelt bevásárló központ felé.

Az úton – ami valljuk be forgalmas és nem is túl hosszú – érintették egymás, játszottak az érintésekkel, a lüktető városi forgatagban sodorta őket a forgalom. Szinte vibrált közöttük a levegő, ha egymás társaságában voltak, - így pedig, hogy közel voltak egymáshoz, - valahol elbújva kicsit, épp elég volt, hogy dolgozzon a kémia. A mélygarázs egy eldugott hátsó szegletében aztán egy pillanatra egymásnak simultak csókot váltottak és még pörgő pulzussal, ruhájukat igazgatva léptek el az autó mellől.
Az áruházi forgatagban élvezték, hogy néha - néha egymáshoz simulva haladhatnak a sorok között. Nevetgéltek, mint a friss szerelmesek, kihívó pillantásokkal biztatták egymás. Majdnem két óra telt el mire utána jártak, hogy a nagy-nehéz pakk nincs meg, de néhány aprósággal igazolhatják ott jártukat. Szinte száguldottak a kocsihoz, hogy még eltöltsenek néhány percet egymással, a csók újra járt, ahogy odaértek és beültek.

Elhagyva a mélygarázst a borongós ég fogadta őket, szemerkélt az eső – odaért a zápor melynek illatát fújta a délutáni szél. Egy félreeső összekötőút felé fordult az autó, akarták vágytak egymásra, de tudták most nem lehet nincs elég idő, hogy elbújjanak és utána lemossák a szerelem illatát, mely elárulná őket…

A volt gyárból már csak a vastag beton padló maradt és néhány felében - harmadában eltört betonoszlop, a falak helyének mentén kinőttek a kis fák, cserjék melyek eltakarták őket a szemerkélő esőben. Itt nyugodtan fonódhattak össze…. Csók-csókot követe a kezek felfedező útra indultak a szűk térben, ami akkor csak az övék volt, senki másé. Kicsit pihentek, csacsogtak cirógatták, érintették egymást, majd újra egymásnak estek. A nő megtette, amit a férfi csak remélt, az ajkak finoman csókoltak, majd vették el férfierejét. A férfi a nő lágy, puha ölét csókolva így adott örömet.

A zárpor múlott és zihálva nyitották ki az utolsó esőcseppek között az autóra hulló napsugaraknak az ajtót….

Ennyi volt, indulniuk kellett…