Pillanatok

Esti kilométerek ... ... 10:41 PM, vagyis 22:41 - legalább is ezt írta ki az óra mikor utólag letöltöttem az adatokat. Hűvös az esti, páráskás levegő. Egész napos üléstől zsibbad a lábam, homályos a kép, tompán állok a kapuban. Átmozgatom magam, hogy elkezdődjön az éjszakai utazás... Lassan indulok el, az utolsó 1-2 busz még nem indult el a térről, de utas is csak mutatóban lézeng. Bemelegszem, az első kilométer után, végre ráfordulok a kifelé vezető főbb útra. Az üres utat kihasználva kint futok, meglepetésemre ellentétes irányban egy idősnek tűnő figura baktat, s biztat... kicsit jobb... Ismét egyedül maradok. A lámpák hideg, sárgás fénye foltokban világítja meg az aszfaltot, a kanyargós út eltűnik a következő domb tetején. Az idős fák között telepített facsemeték próbálnak túlélni. A parkoló autókon nagyrészt por szürkíti le az üveget. Néhol egy-egy redőny kerregése szakítja meg lépteim imitt-amott visszhangzó ütemét. Az elmúlt napok zaja kísér, a megváltozott helyzet furcsa ...

Védtelen lelkem, s szívem nyújtottam, Mosolyod szikrája meggyújtotta, Csókod lángba borította…   Megjárva mennyet s poklot, Rég látott tűz járta át testemet, S még mélyen izzik bennem.   Sebzett lelkemet sóhajtva mentem, Vigyázva s csendben ápolom, S újra tán ki nem adom…   Szívem újra vértembe rejtem, S sisakom rostélyába meredve kérdheted: Ki vagy idegen!