Esti kilométerek ...
... 10:41 PM, vagyis 22:41 - legalább is ezt írta ki az óra mikor utólag letöltöttem az adatokat. Hűvös az esti, páráskás levegő. Egész napos üléstől zsibbad a lábam, homályos a kép, tompán állok a kapuban. Átmozgatom magam, hogy elkezdődjön az éjszakai utazás...
Lassan indulok el, az utolsó 1-2 busz még nem indult el a térről, de utas is csak mutatóban lézeng. Bemelegszem, az első kilométer után, végre ráfordulok a kifelé vezető főbb útra. Az üres utat kihasználva kint futok, meglepetésemre ellentétes irányban egy idősnek tűnő figura baktat, s biztat... kicsit jobb...
Ismét egyedül maradok. A lámpák hideg, sárgás fénye foltokban világítja meg az aszfaltot, a kanyargós út eltűnik a következő domb tetején. Az idős fák között telepített facsemeték próbálnak túlélni. A parkoló autókon nagyrészt por szürkíti le az üveget. Néhol egy-egy redőny kerregése szakítja meg lépteim imitt-amott visszhangzó ütemét.
Az elmúlt napok zaja kísér, a megváltozott helyzet furcsa valósága. Végigrágnám a bajaimat, amik szűkítik a gondolataim, a látásom...
- hiányzik a társaság, hogy embere közé menjek
- terhesek a munka- és időmegosztás nehézségei
- most sok mindenre van idő :) - no ez a gondolat, ahogy felidéztem a Petőfi rádió reggeli szerencsétlenkedését... hát itt elmosolyodtam.
Majd elvesztem ismét, valahol a múzeum körül, kuszán pörögtek a feldobott poénok, a viccek, a komoly és komor gondolatok... Milyen szerencsés, aki a feleségét szereti... Már ha van ...
Haladtam tova, s gondolataim kosza hullámai közül néha kilépve, el-elméláztam egy ház sötét ablakain, egy kerítés törésein. Itt jött egy ismerős szakasz, egy kis lefelével támogatva már látszott a fordító, hogy hazalé vegyem az irányt.
A körforgalomban kihasználtam a rázókövet ;)
Haladtomban elhagytam a kompot, figyeltem a magányos kutyasétáltatót a távolból, ahogy a sétány lámpáinak fényében bandukolt a sárgás kavicson, az olajszín Duna partján. A sötétbe burkolózó erkélyen, a parázsló cigicsikk mozgását.
Majd itt jött a megoldó alapgondolat: hiányzik a regenerációra szánható időt, úgy fizikális, mint szellemi szinten. Talán meg van a gond, ez megnyugtat.
Ismét tudom figyelni az utat... A III-as Golf már egyre nyúzottabb, a jobb első kerék majdnem felnin ül... pedig micsoda gép volt egykor... Itt, a cigi, után nyeregbe pattanó busz sofőrje rángat vissza a valóságba, a csuklós "Not is service" felirattal vágtat el mellettem - neki is lejárt a menet.
A park üres, a dohányboltnál parázsló csikk végén a eladó füstöl. A Rákóczi tér már az otthon közelét sejti. Egy jobbos, egy balos, az utca sötétje ásítva ölel át, sehol egy utazó, csak egy kutya morog mogorván a lépcsőn fekve.
Még megemelem kicsit a ritmust, hogy magam mögött hagyjam a piac - most magányosan kongó - csarnokát, hogy szusszanjak egyet a buszvég sarkán, hazafelé sétálva.... így éjfél felé...
https://flow.polar.com/training/analysis/4499868218
Köszi, hogy elolvastad
... 10:41 PM, vagyis 22:41 - legalább is ezt írta ki az óra mikor utólag letöltöttem az adatokat. Hűvös az esti, páráskás levegő. Egész napos üléstől zsibbad a lábam, homályos a kép, tompán állok a kapuban. Átmozgatom magam, hogy elkezdődjön az éjszakai utazás...
Lassan indulok el, az utolsó 1-2 busz még nem indult el a térről, de utas is csak mutatóban lézeng. Bemelegszem, az első kilométer után, végre ráfordulok a kifelé vezető főbb útra. Az üres utat kihasználva kint futok, meglepetésemre ellentétes irányban egy idősnek tűnő figura baktat, s biztat... kicsit jobb...
Ismét egyedül maradok. A lámpák hideg, sárgás fénye foltokban világítja meg az aszfaltot, a kanyargós út eltűnik a következő domb tetején. Az idős fák között telepített facsemeték próbálnak túlélni. A parkoló autókon nagyrészt por szürkíti le az üveget. Néhol egy-egy redőny kerregése szakítja meg lépteim imitt-amott visszhangzó ütemét.
Az elmúlt napok zaja kísér, a megváltozott helyzet furcsa valósága. Végigrágnám a bajaimat, amik szűkítik a gondolataim, a látásom...
- hiányzik a társaság, hogy embere közé menjek
- terhesek a munka- és időmegosztás nehézségei
- most sok mindenre van idő :) - no ez a gondolat, ahogy felidéztem a Petőfi rádió reggeli szerencsétlenkedését... hát itt elmosolyodtam.
Majd elvesztem ismét, valahol a múzeum körül, kuszán pörögtek a feldobott poénok, a viccek, a komoly és komor gondolatok... Milyen szerencsés, aki a feleségét szereti... Már ha van ...
Haladtam tova, s gondolataim kosza hullámai közül néha kilépve, el-elméláztam egy ház sötét ablakain, egy kerítés törésein. Itt jött egy ismerős szakasz, egy kis lefelével támogatva már látszott a fordító, hogy hazalé vegyem az irányt.
A körforgalomban kihasználtam a rázókövet ;)
Haladtomban elhagytam a kompot, figyeltem a magányos kutyasétáltatót a távolból, ahogy a sétány lámpáinak fényében bandukolt a sárgás kavicson, az olajszín Duna partján. A sötétbe burkolózó erkélyen, a parázsló cigicsikk mozgását.
Majd itt jött a megoldó alapgondolat: hiányzik a regenerációra szánható időt, úgy fizikális, mint szellemi szinten. Talán meg van a gond, ez megnyugtat.
Ismét tudom figyelni az utat... A III-as Golf már egyre nyúzottabb, a jobb első kerék majdnem felnin ül... pedig micsoda gép volt egykor... Itt, a cigi, után nyeregbe pattanó busz sofőrje rángat vissza a valóságba, a csuklós "Not is service" felirattal vágtat el mellettem - neki is lejárt a menet.
A park üres, a dohányboltnál parázsló csikk végén a eladó füstöl. A Rákóczi tér már az otthon közelét sejti. Egy jobbos, egy balos, az utca sötétje ásítva ölel át, sehol egy utazó, csak egy kutya morog mogorván a lépcsőn fekve.
Még megemelem kicsit a ritmust, hogy magam mögött hagyjam a piac - most magányosan kongó - csarnokát, hogy szusszanjak egyet a buszvég sarkán, hazafelé sétálva.... így éjfél felé...
https://flow.polar.com/training/analysis/4499868218
Köszi, hogy elolvastad
Megjegyzések
Megjegyzés küldése