Egy szerető harmóniája I
A lakásból kilépve még enyhén
érezte a reggeli kávé ízét, bár a fürdőszobában hagyott fogkefe még nedves
volt. A frissen felfújt parfüm férfias illattal töltötte be a liftet.
Megbeszélésre ment, ez volt az aznapi hivatalos program. Már a lakásajtó
zárjánál érezte, hogy meg-megremeg a keze, nem volt visszaút – bár nem is
keresett. Kora nyári reggel volt, már akkor meleg volt mikor elindult, bár még
csak 7 órához közeledett a mutató. Pár sarokkal odébb, egy tömegközeledési
csomópontnál keresett egy szabad helyet és félretette a kocsit, míg várt.
Kiszállt és nekitámaszkodott a sárvédőnek, a nyakkendőt levette és a hátsó
ülésre dobta.
A nő lassan keresve sétált a parkolótól
nem messze a sétányon – látszott, hogy kutat – majd kis mosoly jelenet meg a
szája szélén mikor a meglátta a férfit. Elindult felé majd lehajtotta a fejét
és le- lesütötte a szemét, míg közeledett. Jól érezte magát a férfival, ha
együtt voltak…
Egy ölelés után beültek a kocsiba
majd pillanatok alatt eltűntek a város reggeli forgatagában. Hogy mi lesz a
napi végén még nem tudták, de tisztában voltak vele: ennyire közel még nem
kerültek egymáshoz, mint ma fognak. A kocsiban már meghittebb volt a hangulat,
az első pirosnál az első csók is tovább fűtötte közöttük a vágyat. Szórakozott
beszélgetés…, a feszültség szinte tapintható volt köztük, együtt még nem
szöktek el, ez az első, s talán szeretők lesznek innét…
Az eldugott pár szobás menedéket
az kereste leginkább, aki tudta mit keres. A fákkal körülvett épület
hivatalosan egy szállás szolgáltató volt a külvárosban. A portán készpénz és
egy „jelszó” majd nem kérdeztek semmit, csak a kulcsot adták. A szoba előtt
parkoló, innét pár lépcsőfok, majd a szobaajtó már el is nyelte őket…
A nő még kérette magát, még hol
beszélgettek, hol csókolóztak, míg a férfi egy-egy ruhadarabot lehámozott a
nőről. Ismerkedtek a vonzás tárgyával, feszültséggel, a játékkal, a másikkal. A
szoba puritánsága, célszerűsége árulkodó, a nagyobbacska ágy, egy asztal,
néhány polc, éjjeliszekrények és egy tág zuhanyzó. A puritán szoba még jobban
kihozta a nő báját, még inkább arra késztette a férfit, hogy megszerezze,
felőrölje minden porcikáját...
A fehérneműnél a nő még hezitált,
bár tudta jól mi lesz a vége, mit hoz a játék. Mint egy arénában úgy jártak
körbe-körbe, le-lelopva egy vértet, el-ellopva egy csókot a másiktól. Már
ismerték egymást, a másik csókját, ismerték az ízt, az iroda zárt ajtaja mögül,
de itt most minden más, itt már mindent szabad. Végül lekerült minden vért,
minden védvonal s maradt a meztelen őszinteség és a vágy. A vágy, mit a
kényeztetés hajtott tovább. A tusolóban lemosva a szökés verítékét, a felvett
festék, a felkent parfüm álcáját: maradt a puszta valóság. A bőr tiszta illata
mellett a tiszta ágynemű és a törölközőbe csavart valóság…..
Megjegyzések
Megjegyzés küldése