Pillanatok

Májusi este volt... este 10 is elmúlt, a hotel már csendesedett, a napi program és a kiadós vacsora után  visszaszállingóztak a vendégek a szobáik hűvösébe.  A kora nyári nap forróra melegítette a betont és az aszfaltot, ami aztán a hűs, párás folyóparti levegőbe lehelte még melegét. A tikkasztó, szinte nyári forróság még megviselte a télhez és hűvös tavaszhoz szokott embereket. A folyosón haladva tusolók halk moraja, egy-egy tévéműsor zaja szűrődött ki az ajtók résein. Néhol még egy-egy beszélgető alak támasztotta az esti fényekben olyan homályosnak tűnő szállodafalat a bár körül. A hátsó lépcsőn lépkedett fel, a vastag szőnyeg halkan sercegve nyelte el a lépései zaját. Az elsőn már a korábbi halk moraj is halványult, a másodikon elhúzták a lépcsőházat elzáró vastag függönyöket, a harmadikon pedig szinte teljes volt a csend. Mosolygott, olyan filmbeillő, vagy legalább is ponyvaregénybe a helyzet… Egy halk koppintás után nekidőlt az ajtófélfának és fülelt, várt a re...