Pillanatok

November közepe van, elkezdem írni ez a „rövidke" esszét, a benyomásaim egy része a mostnak szól, a beszámolókhoz jó volt felidézni a versenyeket, programokat, élményeket. Úgy telt el ez az év, hogy szinte észre sem vettem. Szaladtak a napok sorra, rohantak egymás után, egyvalamire lettem figyelmes: túl nagy a tempó. Gyűrtem, gyűröm most is a mindennapokat, de valahol robotszerű volt az egész: újra és újra ugyanaz az útvonal, ugyanazok a reggeli gyűrött arcok sorra. Bár egy-egy biccentés már benne van a másik körszakállas sráctól a csepeli bevezetőn. Bár az arcot nem ismeri, csak a fekete sisaknak és maszknak szól - úgy gondolom - annyit látta már. Így hát elkezdtem felidézni és összegyűjteni a 2019-es megmérettetések összefoglalóit, akinek van kedve, olvassa, hátha merít belőle, és én nem hiába gépeltem ;) Egy biztos: lassítani kell, mert magamnak és magamra kell az idő… Az év versenyei szép sorban... volt olyan, ahol jártam még nézőként, a partvonalról sz...