… a tegnapról megmaradt meleg levegőt lehelt reggel az aszfalt, a felhőtlen égbolt reggeli kékjében még kellemes meleggel ébresztett a felkelő nap fénye. Nem vibrált még az forróság levegője a sínek felett. Lenge nyári ruhák, hosszabb rövidebb nadrágok, zoknis és zokni nélküli szandálok terhelték a kopottas betont. Befordulva a sodrási határ mellé, az elszórt tömegben karcsú feszengő nőalak tűnt fel. Szerencsére nem túlontúl formális, mégis érződik a hivatalos megjelenés. Testhez álló fekete nadrág, fehér ujjatlan, de vállat takaró felső, egy fehér alkalmi szandállal kísérve. Ruhája finoman követi a test karcsú vonalát, nagyon kellemes az összkép. Felé haladva már ritkásabb a létszám, háta mögött hosszasan szabad a korlát. Szinte tapintható a feszültsége: lábról, lábra billen, fel-felpillant, sóhajt és átöleli a dossziét. Tételek lehetnek talán… Hosszú szőkésbarna, egyenes haja szabadon terül a hátára, vállára. Részben eltakarja az arcát, talán el is bújik mögötte. Izgulva felp...
Derengés... Távolból figyeltem, Figyeltem az egykor vágyott nőt, Vibráló emlék maradt ma már. Elmúló esti fény a sötétben, A múlt szertefoszló éjszakai képe, A bőr izgató illatának múlása csupán. Egy üveglapon megtörő pillanat, Az érintésre felpezsdülő izgató érzés, Az egymásnak feszülő puha bőr emléke. Kósza esőcsepp a viharos szélben, A mámoros együttlét távolodó képe, Elmúló lábnyom a havas éjszakában.