Utazás

 

… A fém hideg érintését a ruha csak tompítani tudta, a váll csak pihent a fémmel borított félfán. A mesterséges fény hideg villódzása remegett köröskörül. Látszólag a képernyő hideg fényébe mélyedt, majd - mint valami ijedt gazella - fel- felnézett mi is zajlik körülötte. A fiú unalmas hétköznapjait, az átlagos rohanását, feldobta ahogy figyelte az embereket.

Fiatalok - idősebbek, férfiak - nők sora suhan el előtte, unalmas, vagy épp érdekes karakterek, szürke eminenciások, irodisták, pedagógusok, kilógni vágyók, valahova tartozni vágyók. Mit is ér az a bizonyos első benyomás… , majd az álarcot levetve hogy jön elő, már hazafelé, a valódi én, hogy engedik el sokan a munkahelyi konvenciót.

A város, hirtelen egyre forróbb levegője lekényszeríti a téli kabátot, a tavaszi pulcsit. Előkerülnek a nyár ígéretére a szoknyák, nyári ruhák, kosztümök, sokat sejtető – vagy éppen mutató – textíliák.

Egy nő sziluettje suhan át a periférián, először rohanón… majd megáll… megtörve a melankóliát.

Fiatalos - bár nem 18 -, bájos vonásai odavonzzák a figyelő tekintetet, kellemes a kép. Apró gesztusok finom sora, ahogy megpihen a következő rohanás előtt. Leltár, majd az ősi ösztöntől vezérelve pillanatra fürkész maga körül. Mozdulatai lassulnak, szépen megnyugszanak, légzése is lassul, megnyugszik kissé.

Épp arányos, sem nem túl sok, se nem túl kevés. Vonzza a tekintetet, a kellemes küllem. Alkatából ítélve figyel magára, ruganyos járása jó kondit sugallt. A nem túl mélyen dekoltált, de szellős felső formásnak tetsző kebleket sejtet és karcsú dereket takarhat. A nem túl magas szandálban szép vádlit és lábat mutat a testhez álló nadrág. Távol van, az illatát felfalja a forgatag és a forróság.

A hosszú nap feszültsége után próbálja felvenni a munkahelyen kívüli világ ritmusát, görget, pötyög, gesztusai hol megvetésről, hol értetlenségről, hol pedig némi vidámságról árulkodnak. A vidám kis mosoly pillanata még fiatalosabbá varázsolja az pirospozsgás arcát. A filigrán kacsó végül a táska mélyére ejti a készüléket.

Felpillant, most már a rutinos rituálék után nyugodtabban, pillantása el-elmélázik egyik-másik utazón. A két pillantás találkozik, majd leheletnyi szünet után zavartan tovább suhan.

Aztán a két szempár már keresi-keresi egymást, a nőt is érdekli az őt figyelő utazó. Fürkészőn oda-oda sandítva. A fiú már máshol jár, azonnal többet akarna: próbálja elképzelni a női test vonalát, a már csak fehérneműbe öltözött nőt, érezni a melegségét, az illatát. A finom bőr érintését, a bőr kellemes ízét ahogy egy csókot lehel a nyak érzékeny finom bőrére…

Kiszállás, végállomás. … figyelmeztesse az utastársait is…

Véget ér az álmélkodás, a valóság, mint jól irányzott pofon lép be a képbe, ennyi és vége..., szertefoszlik egy majdnem üzekedés képe. Kicsit száraz ajkát nedvesítve indul el, még mindig a pillanat hatásából ébredve, zsákját a hátára vetve, lép tovább. A szerelvény ajtaja csukódik, majd tovább indul. A lány eltűnt, tovább vitte a forgatag…