Pillanatok

A pislákoló reggel még félhomályban dereng be az ablak résein, az álom lassan szökik tova és ébredés feszíti szét a pillákat. A beszűrődő fényben nem mozdul semmi, még a légy sem a plafonon, legalább is, ha ott van.  Végképp eldöntötte: felkel, és lassan kiélvezi a tavaszi reggel pillanatait, annak minden káros szenvedélyével. Némi tűnődés után… mi baj érhet…, hát fellebben a takaró és a szoba hűvösnek ható levegője – a takaró melege után – ellepi az ágyat. Az éjszaka mámorából ébredező testet megborzongatja a friss élmény, majd felül és kicsit kótyagosan leereszti a lábát az ágy melletti szőnyegre. Alatta a fa padló nyikorogva veszi át a súlyt. Így, miután elbotorkál a kávéfőzőig, a friss kávé illata körüllengi, ahogy a lezárt fémdoboz teteje felpattan. A csapból hűvös víz csobog az edénybe, majd sistergőn gurgulázik a gép fűtőszálán. Már dorombol is a masina és készül az ébresztő fekete.  A fürdőszoba az előző hajnal párájában fürdik, az éjszaka hamar ello...