Ugrás a fő tartalomra

Ébredés




A pislákoló reggel még félhomályban dereng be az ablak résein, az álom lassan szökik tova és ébredés feszíti szét a pillákat. A beszűrődő fényben nem mozdul semmi, még a légy sem a plafonon, legalább is, ha ott van. 

Végképp eldöntötte: felkel, és lassan kiélvezi a tavaszi reggel pillanatait, annak minden káros szenvedélyével. Némi tűnődés után… mi baj érhet…, hát fellebben a takaró és a szoba hűvösnek ható levegője – a takaró melege után – ellepi az ágyat. Az éjszaka mámorából ébredező testet megborzongatja a friss élmény, majd felül és kicsit kótyagosan leereszti a lábát az ágy melletti szőnyegre. Alatta a fa padló nyikorogva veszi át a súlyt.

Így, miután elbotorkál a kávéfőzőig, a friss kávé illata körüllengi, ahogy a lezárt fémdoboz teteje felpattan. A csapból hűvös víz csobog az edénybe, majd sistergőn gurgulázik a gép fűtőszálán. Már dorombol is a masina és készül az ébresztő fekete. 

A fürdőszoba az előző hajnal párájában fürdik, az éjszaka hamar ellopta reggelig a ház melegét. A hajnali zuhany párája ott csücsül a tükör peremén, a mosógép szélein, a bojler lemezén…. A hideg víz összehúzza a pórusokat, ébresztő pofonként hat a pár óra alvás után. Nem is érti mi keltette a fel, hisz talán 3 órát, ha aludhatott. A hálóingként rajta lógó kinyúlt póló helyenként foltosan jelzi mostanra keserű sorsát.

Egy tejszín finoman festette meg a kávét, fodrokat vetve a forró feketén. Az illata ellepte a piszkos alacsony belterű lakás minden kis zugát. Keresgélve kutatott egy doboz cigi után, hátha még van a titkos tartalékból, amit ilyen reggelekre tartogatott. Meg is találta a fehér kis papírba bugyolált dohány rudakat, pár szál még dülöngélt a dobozban. Az éjszaka képei még ott tobzódtak a fejében, még érezte a nő illatát…

Magára rángatta a pulóverét egy sötétkék melós darabot, elválaszthatatlan párjával: a szürke mackóval, amit csak otthon hordott. A reggeli pára – bár éjszaka fagyott – már feloldódott és nehéz köpenyként lebegett a házak között. Kiült a verandaszerű alá, ahova éppen-éppen fújt csak be a szél, odakuporodott az asztal mellé és rágyújtott. A gyufa lángjának melege megérintette a kezét, az arcát, majd hirtelen sercegve izzította fel a szárított dohányt. Kicsit szívott, majd nagyot kortyolt a kávéból és élvezte, ahogy a forró kávé melege átjárja a testét. 

Közben felidézte az éjszaka képeit, még mindig felkorbácsolta az élmény, bár mosolygott is az egészen. Így utólag tán így kellett lennie… A reggeli párát könnyed szellő kezdte kergetni, a kávé is lefogyott és a cigi is elhamvadt, így bement és nekiállt, hogy tovább készülődjön a napra…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

26. IPA Heves – Tisza-tó kerülő verseny

  26. IPA Heves – Tisza-tó kerülő verseny   Az előző év kellemes tapasztalatai után terveztük a rendezvényen történő részvételt. Így - az ugyan kicsit késve kitett - kiírást nagy örömmel konstatáltuk. Sajnos ebben az esztendőben nem hárman, csak ketten tettük tiszteletünket a rendezvényen, ahol a prognosztizált eső sokakat elriasztott, nem csak a teljes táv résztvevői közül. Most bánhatják. Az előző évről – mint tapasztaltuk vélhetően évek óta – kellemes rendezés, barátságos hangulata fogadott. Jó hangulatban készülődtünk, vettük át a rajtcsomagot, ebédjegyet. Kicsit késve érkeztünk így kevés időnk volt melegíteni, készülődni. Egy dologban viszont biztosak voltunk, mivel a résztvevők között megjelent egy leszálkásított sporttárs, nagyon komoly időfutam kerékpár nyergében: az első helyre van egy kiemelt pályázó. A rajt és verseny menetrend nem változott, időfutam rendben zajlott: 30 másodpercenként indításokkal, fogalomban. A kieső versenyzők időpontjai miatt nem ...

Tour De Ring 24h - Duóban

Nekiveselkedtem már párszor a beszámolónak, de aztán csak nem haladtam vele úgy ahogy szerettem volna, de azért most már közelít  Van egy barátom - remélem, nevezhetem annak -: Sanyi (nem ez az igazi neve, de nekem Sanyi), aki rágta már a fülemet egy ideig, hogy csináljunk hobbistaként mindenféle bolondságokat, no, jó példa erre ez a rendezvény is. Ő volt már itt, tudta miről is szól, hogy is van ez, de mit ad isten, idén pont elment nyaralni ekkor.... Felbuzdulva jött az első gondolat: én ezt megcsinálom egyedül, de tényleg, most dafke... Aztán egyszer csak jött Imi barátom, hogy mégis társulna, legyen inkább duó - ennek addigra azért örültem. Be is neveztünk, majd minden hétköznap ment is a maga útján tovább. Vittem a gyerekeket oviba, bölcsibe, róttam a kilométereket munkába menet. Bár Imi már izgatott volt, cikkeket olvasott, felkészült lélekben... nekem, valahogy ez most nem, egyáltalán nem ment, annyira vittek a hétköznapok, hogy mentálisan - valahol mélyen - pihenni ment...

Éjszakai utazás

Esti kilométerek ... ... 10:41 PM, vagyis 22:41 - legalább is ezt írta ki az óra mikor utólag letöltöttem az adatokat. Hűvös az esti, páráskás levegő. Egész napos üléstől zsibbad a lábam, homályos a kép, tompán állok a kapuban. Átmozgatom magam, hogy elkezdődjön az éjszakai utazás... Lassan indulok el, az utolsó 1-2 busz még nem indult el a térről, de utas is csak mutatóban lézeng. Bemelegszem, az első kilométer után, végre ráfordulok a kifelé vezető főbb útra. Az üres utat kihasználva kint futok, meglepetésemre ellentétes irányban egy idősnek tűnő figura baktat, s biztat... kicsit jobb... Ismét egyedül maradok. A lámpák hideg, sárgás fénye foltokban világítja meg az aszfaltot, a kanyargós út eltűnik a következő domb tetején. Az idős fák között telepített facsemeték próbálnak túlélni. A parkoló autókon nagyrészt por szürkíti le az üveget. Néhol egy-egy redőny kerregése szakítja meg lépteim imitt-amott visszhangzó ütemét. Az elmúlt napok zaja kísér, a megváltozott helyzet furcsa ...