Pillanatok

A gördülő tollat figyelem. Pillanatot a végtelennek! Vésem, betűről betűre, Lépve gondolatról gondolatra, Mint őseim tették rég, Készülvén az ismeretlenre. Mint megannyi régi képet, Feketén-fehéren idézem a múltat. Időkapun át figyelve, Miként ér körbe az idő. Így készül le sorba, Újabb és újabb, Kerül a kupacra, Egy-egy újabb törölköző. S készül a csomag, Hogy újabb lépést tegyen egy kis élet. Ha eddig eljutottál és érdekel az iromány története, ne habozz kérdezni ;)

Élveztem a kora este lágy, vörös fényét, A kellemesen langyos, esti szellőt. Elmerengve a finoman borzas víztükör kis csillogásában, Elveszve valahol a végtelen gondolataim között. Minden levegővétellel beszívva egy kicsit a langyos napsütésből, A békés, otthoni levegő gondtalan, szerelmes békéjéből...

Egy röpke érintés, egy illat, egy pillantás, Félrecsúszó maszk résén pirospozsgás vágy kandikál... Újraszövődő hang remegő foszlányai töltik be az űrt, Por hull alá, s a toll újra gördül. Lassú csikorgással lódul meg s suhan tovább Sorról-sorra, s talán meg sem áll...