A melós kerület, már sötét van. Korábban a lenyugvó nap utolsó sugarai mellett még sikoltott egyet a tehervonat kürtje és csikorgott a fém a fémen, a zakatoló kerekek alatt. A nyár végi hűvösödő este jótékony sötétje kísérte a futócipő surrogását. A csepeli bevezető sávjain csak egy-egy rohanó féklámpa jelezte a forgalmat. Erős tempó volt, a hosszú egyenesben egyre jobban hallani lehetett - a zakatoló pulzus mellett - a város moraját. Szinte végig egyedül voltam a bringaúton, nem zavartam senkit, nem zavart senki. A szigetről kiérve a város perén az ideszokott züllött arcok mellett suhantam tova. A pancsolt pia, a több napos mosdatlanság, a teleizzadt ruha bűze mellé az olcsó dohány szaga társult. Egy-egy hangos felkiáltás, szóváltás, vagy csak beszélgetés - ki tudja ezt néha ledönteni - közt némán ölik ki magukból az egykor tán ambiciózus ember. Magad egy ösztönlény: egy kivert kutya. A töltés elválaszt, az újabb vasúti pont zaja elnyom szinte mindent. A MÜPA parkolója zárva.... A br...
Rövid történetek, melyek igazak és megtörténtek... vagy nem...; Versek, vagy versszerűségek...; Verseny- és eseménybeszámolók; Írások