A melós kerület, már sötét van. Korábban a lenyugvó nap utolsó sugarai mellett még sikoltott egyet a tehervonat kürtje és csikorgott a fém a fémen, a zakatoló kerekek alatt. A nyár végi hűvösödő este jótékony sötétje kísérte a futócipő surrogását. A csepeli bevezető sávjain csak egy-egy rohanó féklámpa jelezte a forgalmat. Erős tempó volt, a hosszú egyenesben egyre jobban hallani lehetett - a zakatoló pulzus mellett - a város moraját. Szinte végig egyedül voltam a bringaúton, nem zavartam senkit, nem zavart senki.
A szigetről kiérve a város perén az ideszokott züllött arcok mellett suhantam tova. A pancsolt pia, a több napos mosdatlanság, a teleizzadt ruha bűze mellé az olcsó dohány szaga társult. Egy-egy hangos felkiáltás, szóváltás, vagy csak beszélgetés - ki tudja ezt néha ledönteni - közt némán ölik ki magukból az egykor tán ambiciózus ember. Magad egy ösztönlény: egy kivert kutya.
A töltés elválaszt, az újabb vasúti pont zaja elnyom szinte mindent. A MÜPA parkolója zárva.... A bringa út lezárva...
Elérem az társadalom következő rétegét. A Duna part első fele kétféle embert vonz ilyentájt: a visszafogott andalgó párokat és a menekülőket. Az össze-összeérő vállak, az egymásért nyúló kezek mellett a könnyed, de csábító illatok járják át orrom: a frissen borotvált arc friss illatát a vágyakozó, megadó női gesztusokat lágy, de mégis markáns női illatok színesítik.
A menekülök csak a helyük keresik és padon gubbasztva, néha némán a sörös dobozt nézik dunai panorámával.
Újabb töréspont, újabb váltás - át a Petőfi híd alatt.
Szinte arcon csap a zaj, a tömeg, a szagok, illatok tömkelege. Turisták, fiatalok, lazák, komolyat és igénytelenek egy tömegben. Mint egy piacon, szinte hömpölyög a tömeg. A bálna terasza, a késői vasárnapi időpont ellenére sok vendéget vonzott. A bringaúton elhúzok egy lődörgő bringás mellett. A frissen csapolt sör, egy-egy édeskés parfüm, egy kis veríték és a Duna párás levegője keveredik.
Közeledik az új váltás, a Szabadság híd,
A fakabátok tovább intenek, nem kell megállnom. A troli fémesen elektromos, gépzsíros lehelete ránt vissza a valóságba - a Gellért hegy felé pillantva megpihent szemem egy formás női hátsón. Nem túl sok, nem is kevés, a csomagolás épp kellően sejtető... Még az illat hiányzik, de másfelé vitt az út.
A váci út éttermei, boltja csendesek, majdhogynem riasztóan kong az üresség. Néhány lézengő vagy kutyasétáltató... nyoma sincs a sokszor hömpölygő árnak.
Ismét törés, itt a Bözsi, meg is kell állnom, piros.
Innét már több az élet, bár ekkorra már néhol az izzadságszagú pincérek kupacolját össze a székeket. Itt érzem először, majd a Deákon továbbérve szinte mellbe vág a megvásárolható szerelem illata. A mámorítóan erős, hivalkodó parfümök szaga. A pénz, a hatalomvágy, a ismerté válás illatai ezek. A vakító fehér fényben úszó asztal felett készülő képeket, a netre kerülő borospoharak képeit kíséri. A vágott, néhol ízesített minőségi dohány illatával keveredve. Fülig érő mosolyok, kitett mellek, snájdig ingek és zakók világa. A sokszor teljes felszínességé.
Váltás, MTV székház
A park - ahol néha fürtökben lógtak az emberek - most szinte üres. A nagykövetégen egy-két lámpa ég. Egy idős pár botorkál hazafelé, barna vastag zakó, smici sapka, nejlon táska. A kor, az elmúlás, a fáradtság nehéz illata ez.. meg is borzongat kicsit.
Mint megannyi keselyű, a sirályok köröznek a parlament fölött.. ezt a gondolatot itt most nem viszem tovább.
Az órát nézem, hol forduljak? Tovább megyek: Margit híd 10,5. Itt már fordulok, le a rakpartra, le a rakpartra, ahol nincs kocsi. Furcsa dolog ez, de megnyerő megoldás. Zakatolok visszafelé ismét illatok, de nincs új, csak új arcok a tegnap illataival...
https://www.strava.com/activities/3956584130
Megjegyzések
Megjegyzés küldése