Nekiveselkedtem már párszor a beszámolónak, de aztán csak nem haladtam vele úgy ahogy szerettem volna, de azért most már közelít Van egy barátom - remélem, nevezhetem annak -: Sanyi (nem ez az igazi neve, de nekem Sanyi), aki rágta már a fülemet egy ideig, hogy csináljunk hobbistaként mindenféle bolondságokat, no, jó példa erre ez a rendezvény is. Ő volt már itt, tudta miről is szól, hogy is van ez, de mit ad isten, idén pont elment nyaralni ekkor.... Felbuzdulva jött az első gondolat: én ezt megcsinálom egyedül, de tényleg, most dafke... Aztán egyszer csak jött Imi barátom, hogy mégis társulna, legyen inkább duó - ennek addigra azért örültem. Be is neveztünk, majd minden hétköznap ment is a maga útján tovább. Vittem a gyerekeket oviba, bölcsibe, róttam a kilométereket munkába menet. Bár Imi már izgatott volt, cikkeket olvasott, felkészült lélekben... nekem, valahogy ez most nem, egyáltalán nem ment, annyira vittek a hétköznapok, hogy mentálisan - valahol mélyen - pihenni ment...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése