Szomorúsággal áthűlt kabátját vette magára lelked...
S kandikáló napsugár utolsó legyintésétől hideg vackába menekült.
Onnét, az ölelő hidegből, keserűn szemléli a nyár táncában elillanó boldogságot...
A karcsú testen meg-megtört a kora reggeli napfény, ami a redőny alatt a szobába szökött. Még épp csak feltűnt a horizonton és elkezdett beköszönni a tavasz. A pizsama hevenyészve terült szét az éjszaka meggyűrt takaróján. Már csak egy kevés ruha maradt, hogy takarja a szeméremdomb finom borostáját. A szoba reggelének csendjét friss kávé illata töltötte meg. A forrón gőzölgő kávé lehelte gőz lassan hömpölygött a csészéből az ég felé, a forró ital majd korty-korty után ébressze fel a testet és lelket. Ébredést hozva a vágy szikráinak. Tétova csókok nyomán finom bizsergés lépett tova, átfutva nyakszirttől a gerinc mentén az ágyékon át a lábujjakig. Keretet adva a kávé adta meleg belső leheletnek, forró ölelést. Csók lépdelt, élvezve a bőr finom érintését, a nyak vonalát követve, a kulcscsont kis gödrén tovakalandozva. A test lejtéseit követve, a kisebb, nagyobb domborulatokon néhol el-elidőzve. Keresve e reggelen az ébresztő pontokat. A hosszú filigrán combokat simítva, kihasz...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése