Védtelen lelkem, s szívem nyújtottam,
Mosolyod szikrája meggyújtotta,
Csókod lángba borította…
Megjárva mennyet s poklot,
Rég látott tűz járta át testemet,
S még mélyen izzik bennem.
Sebzett lelkemet sóhajtva mentem,
Vigyázva s csendben ápolom,
S újra tán ki nem adom…
Szívem újra vértembe rejtem,
S sisakom rostélyába meredve kérdheted:
Ki vagy idegen!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése