Egy benyomás

Nem sok kedvvel vágott neki a napnak, rengeteg dolog történt vele az elmúlt időszakban, és úgy érezte épp ideje lenne, ha végre kicsit megkapaszkodhatna, kicsit lankadnának körülötte a dolgok. Bár a helyét sem igazán találta pont e miatt, mert nem volt túl sok fix pont, amire támaszkodhatott volna. Most is valami új, valami változás volt, ami miatt többedmagával egy oktatáson kényszerült részt venni.

Az új összeolvasztott területek különböző működési kultúrához szokott emberei hangos nemtetszéssel fogadták a másik működéséből, vezetői hozzáállásából fakadó különbözőségeket. Nyüzsgő volt az oktatóterem, és nem segítette az oktatást a rendszer problémáiból fakadó holtidő sem.

Első másfél óra után végre szünet, mindenki kiszabadult és ment a maga szabta igényei után. Az elhasznált levegő után végre egy kicsivel frissebb levegőhöz jutva, a furcsa faltörésekkel tarkított folyosó egyik élének támaszkodva próbálta elütni az időt. Még zajongtak a fejében az impulzusok, ezeket próbálta megbékíteni.

Közben a folyosó végén az ablak enyhe télies fényében egy filigrán nőalak gesztikulálva, néha-néha a hanghordozását megemelve telefonált. Nem nagyon foglalkozott vele, látásból ismerte csak, a beszélgetésből pedig kitűnt, hogy valamiféle vezető lehet – tehát nem egy pályán játszanak.

Azonban ahogy teltek a percek, a látvány egyre-másra visszacsalta a tekintetét. Először maga is meglepődött, de élvezte a látványt, ahogy a kecses női alak a beszélgetés indulatát gesztusaival, testtartásával is követte. 

Néha a lábát keresztbe fonva dőlt neki az ablaknak és figyelt – annyira, hogy a külvilágot szinte teljesen kizárta. A karcsú, de formás nőalak domborulatait egy testhezálló nadrág, egy magasabb sarkú cipő és egy sokat sejtető felső domborította ki. Épp az esete, állapította meg, mikor a nő másodszor indult el felé – figyelmét még mindig a telefonra összpontosítva. 

A lámpákat nem kapcsolták fel, vagy nem is működtek… a látvány szempontjából mindegy is, de elősegítették, hogy egyfajta aura övezze a folyosó végén munkájára koncentráló nőt.

Ahogy egy-két kérdésénél hol mosolyogva beszélt, hol pedig a teljesen felhúzta vállait, néha nagyon erotikusnak látszott, néha pedig komikusan festett. Amikor bal kezének ujjaival az üveget érintette, háttal a folyosónak – egy picit testtel elfordulva – a formás fenekét is láttatni engedte a beszűrődő gyengécske napfény.

Majd jött a kizökkentő pillanat: vissza, az oktatás folytatódik!

Mire felocsúdott, a nő már majdnem odaért hozzá, és kacér pillantással suhant el mellette…

Ekkor eldöntötte: ha lehet, többet szeretne tőle…